Lerágott csont, tudom. De akkor is.
Amikor bejelentettük a szándékunkat, hogy összeházasodunk, a hivatalnok hellyel kínált minket. Kedves gesztusnak tűnt, meg is próbáltunk leülni, de a másik hivatalnok rámszólt hogy ne vegyem el az ő széket. Vagyis ketőnket kínáltak egy székkel. Egyébként elvi kérdés volt, hogy nem ülhetek le, mert nem fogadott ügyfeleket éppen.
De igazán az tetszett, amikor egyszerre kellett a személyimet és a jogosítványomat megújítani. Személyivel kezdtem, a végén kérdezték, milyen címre postázzák. Mondtam, hogy inkább bejönnék érte, de azt nem lehetett, nem ellenkeztem.
Utána jogsi, kész lett az is, kértem postázzák ki, de ott meg közöltek, hogy be kell mennem érte, bár nem tudják mikor lesz kész, és telefonon nem tudnak felvilágosítást adni. Szóval ugyanabban az okmányirodában nem lehetett annyit elérni, hogy ugyanúgy jussak hozzá a két iratomhoz. A legszebb az indoklás volt: Pesten készül. Mindkét helyen ugyanezzel indokolták. Az egyik helyen azt, hogy be kell mennem, a másik helyen azt, hogy a postára kell érte mennem. Nekem szinte mindegy hová megyek, csak szerettem volna egy úttal megúszni.
Tulajdonképp nekem még mindig nem világos, miért volt jó ezeket egy épületbe rakni. Ha több dolgot akarok intézni, több időpont kell. Csak erősebbnek érzik magukat így egy kupacban. Hol burökrácia van, ott bürökrácia van.
Nagyon régóta nem volt már semmi, amiről úgy éreztem, érdemes róla írni. Most van. Sokat kell hozzá olvasnom, vagyis lassan fog haladni, de talán egyszer elkészül.
Elmondom hogy fog kezdődni:
Inarr Quageat életének minden fontos döntésénél egy benső hangra hallgatot. Eleinte csak ritkán szólalt meg ez a hang, csak olyankor, amikor életreszóló döntéseket hozott. Jómódú nemesi családból származott, magától értetődő volt, hogy katonai kiképzésben részesüljön. Viszont a Hangra hallgatott amikor szülei korai halálát követően belépett az Avalaren lovagrendbe, és felajánlotta családja minden vagyonát.
alvva született
gyerek akarok lenni
álomban élni
A gondolatolvasás egy speciális formája az, amikor mások a leírt gondolatait olvasod.
| Fel a fellegekbe! | © kopirajt